Metrón utazom a nagyvárosban. Bal kezemben egy verseskötetet tartok, olvasom is ráadásul, jobbommal a fejem fölött lógó fogantyúba kapaszkodom. Az oldal végére érve eleresztem a fogantyút, hogy a következő oldalra lapozzam további betűkért. A kezem által bejárandó út nyolcvan centiméter, a feladat végrehajtása mindössze három másodpercet vesz igénybe. Ám alighogy eleresztem a kapaszkodófogantyút, a velem szemben álló harmincas nő is elereszti a magáét, kinyúl az enyémért, megragadja és kimérten határozott mozdulattal a feje fölé húzza. Mostantól ő abba kapaszkodik. Felette fogantyúerdő, én a semmi alatt imbolyogva küzdök a talpon maradásért. Elképedésem feltehetően kiül az arcomra, hitetlenkedve és megütközve meredek rá. Ő tekintetében pimasz malíciával visszamosolyog.
Jó reggelt, Budapest! Jó reggelt, magyarok!
Ezt mi itt a munkahelyen úgy hívjuk, hogy szocializálódás :-)
VálaszTörlésÚgy érted, a szocializáció hiánya?
VálaszTörlésPasztilla
Nem, nem... Ilyenkor te szocializálódsz :-))) (Helytelen magatartás, úgymint a tömegközlekedésben tanúsított kulturálatlan viselkedésed megváltoztatása, a társadalom által elfogadott normákra :D. Tessék máskor erőszakkal visszavenni azt a kapaszkodót!)
VálaszTörlés