– Értem, köszönöm. Melyik Nemzetihez menjünk?
– A színházhoz.
– Úgy értem, melyik Nemzeti Színházhoz?
– ...
– Uram...?
– Bocsánat, nem igazán értem a kérdést. Budapestről hívom.
– Ha rám hallgat, nem küldi a Blahára a kollégát. Ott már ötven éve lebontották a Nemzetit, ráadásul engem sem találnának meg ott.
– Ne gúnyolódjon, kérem. Szoktak ebből félreértések adódni, jobb tisztázni. Szóval az új Nemzetihez vagy a régi Nemzetihez kéri a kocsit?
– Ezt tényleg jobb tisztázni. A Magyar Színházra gondol, a Wesselényi–Izabella sarkán?
– Igen.
– És fel tetszett azt is írni, hova szeretnék eljutni?
– Igen, természetesen felírtam. Wesselényi–Vörösmarty sarok.
– ...
– Uram...?
– Bocsánat, csak hagytam egy kis gondolkodási időt, hátha önerőből rátalál a válaszra. Ha a Wesselényi–Vörösmarty sarokra szeretnék eljutni, ön szerint reális feltételezni, hogy a negyven méterrel odébb lévő Wesselényi–Izabella sarokról hívok fel egy taxivállalatot?
– Miféle hang ez, uram?! Nem dolgom mérlegelni, csak kiküldeni a kocsit, ahová az ügyfél kéri. Szóval hova küldjem a kollégát?
– Talán melegebb éghajlatra...? Bocsánat, igazán elvetettem a sulykot. Nagyon élveztem ezt a váratlan beszélgetést, de tessék hagyni az egészet, már látom a villamos fényszóróját a híd alatt. Megyünk BKV-val. Viszonthallásra!
– Viszonthallásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése